Elgondolkodom néha jussom felől:mennyi volt ajándék, s mennyi szorgalom?
Elixír a vers, mely néha megjelöl
s fanfárok hangja a lelki oltalom.
Meddig bírom a terhet? A növekvő
kétségek hada bőszülten ostromol…
Mégis boldog vagyok! Mellettem fekvő
kedvesem nyugtat és féltőn átkarol.
Új napra új nap, egymást szorosan érő,
az éjben álmos a balkon odakint,
a csend fülel, mint gavallér kísérő,
mikor felébredünk ravaszul ránk kacsint,
s már szemed tükrében mosdik a reggel
kacéran, tűzben izzó fergeteggel!
Góg János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése