A cigánylányt a templom előtti elnéptelenedett téren kapta el a zuhatag. De ő nem bánta. Karjait kitárta, és égre emelt arccal itta magába az életet adó esőt. Vékony blúza és szoknyája teljesen átázott, és testéhez tapadva, sejtetni engedte karcsú, és erősen vonzó vonásait.
Ahogy ott állt az esőben, egyszerre összecsapta tenyereit, és teste mozgásba lendült. Csípőjével lágy köröket írt le és érzékien csavargatta csuklóit. A háztetőkön kopogó vízcseppek dallamára dobogni kezdett a sarkával. Mintha szíve ritmusát verte volna ki, mely megadta a löketet izmainak. Tapsolt és dobbantott, őrült ritmusban forgott körbe, miközben minden porcikája remegett, mint egy szenvedélyes, forró szeretkezésben. Vad villámok cikáztak át az égbolton, és hangos dörgés rázta meg a tájat. Kéjjel telve hajlott meg a lány karcsú teste a dörgés hangjára, és végighúzta kezeit apró lábfején, vékony bokáján, formás combjain, fel egész az ágyékán és derekán keresztül, apró, hegyes melléig. Kisimította haját az arcából, és ahogy kiegyenesedett, egész lényét puha derengés vette körül.
A fiatal pap ziháló mellel húzódott vissza a résnyire tárt templomkaputól, ahol eddig földbe gyökerezve figyelte a jelenséget. Homlokát nekinyomta a templom hideg kőfalának. Vad rémület fogta el amint lüktető ágyéka robbanni készült. Remegő kézzel nyúlt a kapuhoz és hangos kattanással magára zárta a sötétséget.
