2010. június 14., hétfő

A légy halála


Kabátban és sállal a nyakán ült le az asztalhoz és kinyitotta az újságot. A kocsmában neszezett a hajnal. Az esti tivornyák szaga, mint keserű szájíz, még ott lebegett a levegőben.
Egész belseje megremegett, amint szemeit az újság hasábjain végigfuttatta. Borostás állát vakargatva pásztázta a színes címsorokat. A betűk soha nem fedték fel előtte titkukat. Bezzeg a számok! Igen, a számokat szerette! Erőt merítve az előtte álló üvegből, tovább forgatta a lapokat. Szíve majdnem kiugrott ahogy az utolsó oldalon megtalálta amit keresett. Tágra nyílt szemekkel, aprólékosan nézte meg azt az egy sort. -Hah!-horkantott, majd keserűen kiköpött a piszkos padlóra. Egy szám! Egyetlen nyavalyás szám! Utolsó pénzét tette fel erre a lottószelvényre. Összegöngyölte a napilapot és mérgesen a pecsétes abroszra vágta, majd hangos szuszogás közepette kicsoszogott a néptelen utcára.
Az újság nehéz hasábjai alatt egy légy idegrendszere küldte utolsó impulzusait szőrös lába felé. Szétroncsolt testéből cérnavékony kukacok igyekeztek egy új világ felfedezésére.

Nincsenek megjegyzések: